Az 1960-as években egy magyar rádióállomás egy élő interjút sugárzott egy jól ismert politikussal. Éppen akkor, amikor a műsorvezető komoly kérdést tett fel, az stúdió ajtaja hirtelen kinyílt, és egy helyi kutya besétált, követve egy technikust, aki addig kint tartotta. A kutya, látszólag nem tudva, hogy fontos beszélgetés zajlik, nyugodtan odasétált a mikrofonhoz, és hangosan kezdte nyalogatni azt.
A műsorvezető, próbálva megtartani a profizmust, nevetett, és azt mondta: 'Úgy tűnik, hogy a különleges vendégünknek sok mondanivalója van!' Majd viccesen hozzátette a politikusnak: 'Mit gondol erről az új hangról a magyar politikában?
A kutya váratlan megjelenése olyan bájos volt, hogy a rádióállomáson futó vicc lett. A politikus későbbi interjúkban már az "új tanácsadójának" nevezte a kutyát, és a hallgatók szeretettel hívták őt 'Magyarország legdiplomatikusabb kutyájának.
Négy évtizeddel a vicces történet előtt Magyarország elindította első rádióműsorát. A rádió gyorsan népszerű hír- és szórakoztató forrássá vált, különösen a II. világháború alatt, amikor kulcsszerepet játszott a közvélemény tájékoztatásában. Az 1957-es években megérkezett a televízió, és a Magyar Televízió (MTV, hehe...) sugározta első műsorait. A kommunista érában a rádió és a televízió szoros kontroll alatt állt, gyakran használták propagandára. Az 1980-as években a technikai újítások hulláma hozta el a színes televíziót
Magyarországra, de csak 1990 után, a szovjet rendszer bukása után alakultak meg a magán televíziós és rádiós állomások, megszüntetve az állami műsorszórás monopóliumát.