Az I. világháború előtt Magyarország a tudományos innováció központja volt az Osztrák-Magyar Monarchián belül. A Magyar Tudományos Akadémia (amelyet 1825-ben alapítottak) támogatta a kutatásokat olyan területeken, mint a matematika, fizika és orvostudomány. Neves személyiségek között szerepel Bolyai János, a nem-euklideszi geometria úttörője, és József László, a baktériológia kulcsfontosságú alakja. Magyarország jelentős mértékben hozzájárult a mérnöki tudományokhoz és az asztronómiához is.
A II. világháború után Magyarország a szovjet befolyás alá került, és a kommunista rezsim (1949) korlátozta a szellemi szabadságot. Ennek ellenére olyan tudósok, mint Tisza László, és olyan intézmények, mint a Nukleáris Kutatóintézet, előrehaladást értek el az olyan területeken, mint a nukleáris fizika. Azonban sok kutató elmenekült az 1956-os forradalom idején, ami "agyelszívást" eredményezett.
Az 1960-as és 1980-as évek között Magyarországon tudományos enyhülés volt tapasztalható, és globális elismerést kaptak a matematikában (pl. Erdős Pál) és a számítástechnikában (pl. John von Neumann). A kommunizmus 1989-es bukása után Magyarország visszanyerte a tudományos kutatásban betöltött nemzetközi szerepét. Ennek legfrissebb bizonyítéka a 2023-as fizikai és orvosi Nobel-díj, amely dupla győzelmet hozott.
Egy kedves történet, amely jól illusztrálja ezt a jelenséget, a "Marslakó Vicce", amelyet gyakran John von Neumann-nak tulajdonítanak. Egy előadáson az Egyesült Államokban valaki megkérdezte, miért tűnik úgy, hogy annyi zseni származik Magyarországról. Von Neumann, egy pillanatnyi szünet nélkül, azt válaszolta: "Egyszerű. A magyarok marslakók, akik leszálltak a Földre, de úgy döntöttünk, hogy beilleszkedünk, és olyan nyelvet beszélünk, amit senki más nem ért!